János Vitéz
részlet
1.rész.
Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhász bojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak ugy is nagy melege vagyon.
Szerelem tüze ég fiatal szívében,
Ugy legelteti a nyájt a falu végen.
Faluvégen nyája míg szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.
Tenger virág nyílik tarkán körülötte,
De ő a virágra szemét nem vetette.
Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,
Bámuló szemei odatapadtanak.
De nem ám a patak csillámló habjára,
Hanem a patakban egy szőke kislyányra,
A szőke kislyánynak Karcsú termetére,
Szép hoszú hajára,gömbölyű keblére.
Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,
Mivelhogy ruhákat mos a friss patakba.
Kilátszik a vízből két szép térdecskéje,
Kukoricza Jancsi Gyönyörűségére.
Mert a pázsit fölött heverésző juhász,
Kukoricza Jancsi,ki is lehetne más?
Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,
Iluska az,Jancsi szívének gyöngyháza.